A méhész is szakmunkás

Előszó a második kiadáshoz

Néhány gondolat dr. Vicze Ernő méhészeti életművéről. Méhlegelő-javító szervezetet hozott létre. Lerakta az alacsonykeretes rakodókaptáros technológia alapjait. Az 1987-88-as rossz gyógyszer miatti atka okozta méhpusztulások kártérítését elősegítette. Kiváló és eredményes méhészeti igazságügyi szakértő volt. Hatalmas szakirodalmi munkásság, nagyon sok szakcikk és több szakkönyv megjelentetése fűződik a nevéhez. Az újkori OMME szervezésében, megalakításában, fennmaradásában elvitathatatlan a munkássága.

Az 1983-as Budapesti Apimondia, a nemzetközi méhészkongresszus eszközkiállítása bemutatta, hogy több évtizeddel lemaradtunk a világ élvonalától eszközben, technológiában.

A szorgalmas magyar méhészek 30-40 méhcsaládos állományaikkal, sok munkával termeltek. Ebben az időben a 80 kaptáros méhészetek már nagynak minősültek. A méhészek szemlélete a termelésben ehhez igazodott.

Ebben a környezetben hatott az újdonság erejével dr. Vicze Ernőnek ekkor megjelent könyve.

Az addigi méhészeti szakirodalomban jórészt teljesen ismeretlen közgazdasági, műszaki, üzemszervezési, logisztikai szemléletet közvetített.

Például leszögezte, hogy mennyire fontos a termeléshez szükséges anyag, eszköz, munkaerő megtervezése, előkészítése, szállítása, célzott felhasználása. Egy méhészeten belül a kaptárokat mindig azonos módon, azonos sorrendben végzett mozdulatokkal kezeljünk. A különböző erősségű méhcsaládokból kezelési csoportokat kell létrehozni.

Felhívja a figyelmet az időtényező fontosságára. Az egyes családok kezelésénél elvesztegetett fél percek, nagyobb méhészeteknél órákat, napokat jelenthetnek és ez az időjárás kedvezőtlen alakulásával kombinálódva gazdasági sikertelenséget eredményezhet.

Minden beavatkozást a biológiai naptár szerinti optimális időben kell végezni, inkább 1-2 nappal korábban. A hétvégi méhészkedés kisebb termelési eredményének oka sokszor a megkésettség. Cáfolja, hogy minden kaptárral gazdaságosan lehet méhészkedni. Igen, hogyha nem számoljuk nem megfelelően szerkesztett kaptár többlet élőmunka igényét. Az a jó kaptárrendszer, amely a termelési és munkacsúcsok problémáira kedvező megoldást biztosít.

Tudatosítja, hogy a méhészet az időjárásnak legjobban kitett, és az egyik legmunkaigényesebb ágazat. Szív is kell hozzá,

Azaz szeretni kell a méheket, pusztán gazdasági haszonszerzési szempontok figyelembevétele általában nem elég a sikeres méhészkedéshez. Hangsúlyozza a méhészkedés jelentős beruházás-igényét. A puszta méhcsalád megvétele nem elég a gazdaságos méhészkedéshez. Jelentős eszköz, anyag, telephely, raktár és pörgető helység, szállító és közlekedési eszköz szükséges.

Nagy a méhészet forgóeszköz igénye. A termelés és az értékesítés elválik, így az értékesítésig finanszírozni kell a méhészkedés költségeit. Felhívja a figyelmet a tartalékok képzésére, mindenből legyen többlet, kaptárból, kaptáralkatrészből, tartalék lépes fiókból, stb..

Nagy a pénztartalékok szerepe, hiszen egy-egy jó évet akár több teljesen eredménytelen méhészeti év követhet.

Felhívom a figyelmet dr. Vicze Ernő néhány megállapítására, ami Magyarországon az akkori szakirodalomban újszerű volt:

•             Nyár végi serkentés kezdete július 20-25 között (addig augusztus 10-ét javasolták).

•             Kristálycukros etetés szorgalmazása.

•             Telelőkészlet legalább léputcánként 3 kg, az addigi 2 kg helyett.

•             Rakodókaptárban minden fiókon legyen kijáró.

•             Rakodókaptárban az anyarács csaknem nélkülözhetetlen.

•             Kezelési segédeszközök szerepének fontossága (keretbak, kisszék).

•             Utánfutó, kezelőautó a kaptársor mögé állhasson lehetőleg körforgalomban.

•             Jó családi háttér. Feleség, gyerekek nélkül a legjobb szakember is csak félkarú óriás.

Elmondhatjuk, hogy a mai 200-300-as állományt működtető családi méhészetek kialakítását nagyon megkönnyítették az e könyvben közreadott alapvető ismeretek. A méhészetek méretének növelése a rendszerváltozás körüli megélhetési gondok miatt szükségszerű volt. A méhcsaládszám növelésével a saját gyakorlatban sok dologra magától is rájön a méhész, de mennyivel könnyebb dolga van a fejlesztéskor, ha készen kapja az útmutatót.

Ezért is gondolta az OMME elnöksége, hogy ismét hozzá-férhetővé teszi ezt az alapművet. Igen, a könyv születése óta sok év eltelt. A természeti és a társadalmi környezet, a törvények, az alkalmazható gyógyszerek némileg megváltoztak, de a könyv szemléletmódja, mondanivalója napjainkban is változatlanul időszerű.

Kívánom a méhésztársaknak, hogy forgassák eredményesen.

Dr. Cserényi Péter
OMME szakmai elnökhelyettes